Helló, Olvasó, még itt se ess pánikba!

Lépj be bátran a Labirintusba! Ne félj, Ariadné nem ereszt el útravaló nélkül, súg neked: Nem azért lesz sötét és mozdulatlan a képernyőd, mert nem működik a Labirintus. Magadnak kell utat találnod, és más segítséged nincs, mint a lámpásod: a mozgó egér. Az első oldalon csak egy kapu van, nem könnyű megtalálni. Ha azon bejutsz, a képernyő oldalán vannak a kapuk, rajtuk egy-egy kérdés, középen a könyv. Várlak a Kijáratnál.

Hogy Minótaurusz benn van-é, azt nem tudjuk mi sem, csak azt tudjuk, hogy a Labirintusban sötét van. NAGYON sötét! A Labirintusban ezenfelül szobák is vannak; a szobákban nehéz, vastag, poros könyvek; a könyvekben régóta nélkülözött, ámde megcáfolhatatlan bizonyítékok nagy fontosságú kérdésekben.
Bizonyítékok arra, hogy
• minden költő, író éhezett, amelyik meg nem, annak igencsak jó receptjei voltak,
• a költők, írók is utálják egymást, és hogy mi mindent megtűr végül is a nyomdafesték,
• mindenki magyarul beszél – vagy senki sem beszél magyarul,
• egy vers is lehet link,
• megcsináltuk a versíró automatát (a Szótartót),
• jöttek a jövőből üzenetek.

Nyájas Olvasó, lépj hát be, és menj végig rajta. Ha eléred a Kijáratot, ott találsz egy bűvös szót. Ha ezt elküldöd nekünk, kapsz tőlünk egy könyvet, mert azt mondják, kapni jó, bár mi nem hiszünk ebben.

És ez már az utolsó mondat: pánikolj vagy lépj be!