| Tollnok: Élet-ÚT-am
Tavasz /reggel /ifjúkor Mottó: Szerelem Ködös este után Hűvös reggel… - mint a meleg anyaöl után a születés… A kristálytiszta levegőn át a Nap harsányan ragyog, mert vakító, ám hideg a fénye. A most születő Fény – mint a gyermek – felfedezni indul az előtte feltárulkozó világot. Még ismeretlen a tájék… Tavaszi reggel van, egy új életciklus kezdete. A növények, miként az emberek is, még önmagukba zárva, összehúzockodva, szinte, idegenül állnak a felfedező Fény előtt… Bár már itt-ott egy-egy virág és örökzöld, mint megannyi anyai mosoly és apai áldás, már megmutatják magukat az önzetlen Szeretet ’Napfényénél’. Dolgaim után indulva a kiskabátomat szorosan összehúzva is didergek, mint ahogy kicsiny vagyonkámat vigyázva ’dideregtem’ önálló életem kezdetén. Ám szívemet – lelkemet az Élet Szeretete és a megtalált szerelem tüze hevíti! Gyönyörű a Létezés… Szemeimben az éjjeli lámpa által megvilágított ámor-ittas tested látványa ég, kitörölhetetlen boldogságnyomot hagyva bennem együttlétünk emléke, mint az újszülöttben az anyaméh biztonságos melege… lám a Lét végtelen gyönyöráradás… Testi, lelki és Szellemi - egyaránt! Bár a világ dolgai most is folynak tovább a saját medrükben – az emberek jönnek – mennek autóval, vonaton, buszon és gyalog - és az idő sem állt meg, mégis ezt kívánom: - Bárcsak végleg megállt volna az idő – egyesülésünk pillanatában…! – / Igen, Gyöngyvirágom… Kimondhatatlanul Szeretlek!/ ********Te , Kedves Olvasó, Szereted-e Társad? ********* Nyár/ délelőtt / felnőttkor Mottó: Szerelem -Szeretet Lám mily kellemesen testmeleg e világ! Langyos légben lágyan libben lelkem… léha létben leledzem… a szerelem eltompít, a SZERETET rejtve marad… így hát tovább kell mennem! Vagy a dolgok értelmét kell meglelnem… A Természet sokszor csodás, és csak ritkán válik nyilvánvalóvá, hogy az egész anyagi világ, sőt a teljes asztrális világ is a mi saját Szellemünk része, önkivetülése… Teremtése! Az emberek nagy része nem lát túl e földi világ keretein, sőt még e világ lehetőségeit sem ismerik egészen… Az e világot mozgató törvényeket, pedig sokan nem is sejtik, vagy ha igen, nem hiszik el, mert az már túlmutat e világ keretein. Így élik kicsinyes, törekvő, avagy nagyra törő életüket, és nem értik az Egészet! Pedig ha az ember egyszer átlátja a Világot, azaz megismeri azt, - vagyis ÖNMAGÁT! – akkor nem marad más törekvése, minthogy ’összeszedje’ Önmagát, a különböző Világokban, Létrétegekben szerteszóródott Ön-részeit, Önmaga részleteit, saját teremtéseit, - ez a Karma! - mert belátja, hogy csak így ’emelkedhet fel’ térhet vissza eredeti Teremtményi mivoltába. ****Ne késlekedj hát Te sem kedves Olvasó! **** Ősz / délután / Emberkor Mottó: Szeretet – szerelem Ragyog a Nap, és a Világ egyre több csodáját tárja fel előttünk, ahogy életünk útján egyre több mindent megértünk. Így a felismerések sora, mint a tudás kiapadhatatlan patakja csörgedezik elménkbe… - ha gátat nem vetünk útjába! A zöld Természet teljes pompájában tobzódik, bő szívvel ontva embert és állatot egyaránt éltető, érett gyümölcseit. A Nap vidáman kacsint szemembe, aranyló fényudvarából szivárványfényű boldog nyugalmat árasztva Lényembe, lelkembe, testembe egyaránt. Ragyogó őszi délután van… Létezésünk tudata, találkozásunk emléke és az együtt megélt évek tapasztalata békés boldogsággal tölti el Lényem legmélyebb rétegeit is… így csak azt érzem: Szeret(l)ek!!! Ám nem szerelem már ez csupán, mit irántad is érzek Gyöngyvirágom, hanem tisztább és mindennél nemesebb… nem is igazán emberi érzés ez már, hanem magának a LÉT-nek a tapasztalása, az Éltető és Életetadó Isteni Valóság… A SZERETET… azaz maga a LÉT! ******ÉLD Te is ezt, Embertársam! ****** Tél / este / ’Bölcs’kor Mottó: SZERETET A tavasz tisztaságát és a nyár hevét elhamvasztotta az ősz, sőt hamvaikat is belepte már a hó. A téli álmát alvó Természetben csak az örökzöldek pompáznak teljes díszükben… sötétzöld kontúrjukat élesen vetítve a hófödte tájba hirdetik az örökkévalóságot… Távolabb az úton autók suhannak tova, fényükkel erősítve a furcsa kontrasztot Ég és Föld között. Fenn az ég most szürke, s a csillagok felhődunnák mögé bújva dideregnek… A lemenő Nap utolsó sugarai viszont élesen verődnek vissza a hótól fehér talajról. A Föld-Anya Erői is pihennek, bár nem alusznak teljesen. A Föld-törpék most csak ’félgőzzel’ dolgoznak, mert csupasz fák, évelő növények most kevesebb Éltető-erőkkel is beérik. Ám a Levegő és a Víz Tündérei, no meg a Tűz Manói most is teljes intenzitással árasztják szét a tájra Éltető Erőiket. Szívem velük dobban, lelkem köztük és értük is rezzen, míg munkájuk halk zenéje betölti Lényem… Áradó örömmel és örök Szeretettel ölelem magamhoz Őket! -Köszönöm, hogy vagytok! Üdvözöllek Mindőtöket! – Miként a Természet Erői csendben munkálkodnak, a ’Bölcs-ember’ bennem is dolgozik. Ennek eredményeként csendes alázattal áldom és szolgálom Ember- és Teremtmény-Társaim Életét! Kismaréknyi bölcsességem papírra vetve, rímekbe öntve, szóval tettel és Szeretettel adom át mindenkinek – Mindeneknek ÉP-ülésére. Bárcsak mindenki hátrahagyná e világon Benső ÚT-jának lenyomatát, minden ember számára nyilvánvaló formában! ******Tedd Te is ezt, Embertársam!****** Forduló / éjfél / Feltámadás Mottó: AGAPÉ Lassan éjfélt üt az óra… csend és béke itatja át az egész ’házat’ hiszen egyszer mindenki ’nyugovóra’ tér… A Nap fénye nem éri most el a kertet, a Természet sötétebb, nyugalmasabb szakaszában él. Életem is csendesül lassan, mert már nem hajszolnak ’ begyűjteni valóim’. Adnivalóim vannak immár… Mindenemet, tudásomat, képességeimet, önmagamat adom, Teljes Szeretettel az embereknek, a Világnak, Istennek egyaránt… Gyöngyvirág – feleségem az igazak álmát alussza mellettem… a fiam is aludni tért… csak én vagyok még éber… A bennem Élő Szeretet időn és téren túli végtelenségének, korlátlanságának tudata és tapasztalása nem hagy aludni… Agyamban rímek mocorognak – valahogy versbe, dallamba kívánkozik a Lét… de mit is kellene meg– írni, –énekelni…? Feltételek és korlátok nélkül, a Szeretet végtelen Teljességével Szeretek mindent, mindenkit és minden Teremtményt – a Teremtővel együtt – egyaránt! … … ám ezt nem lehet megírni… a végtelent papírra vetni..?…? Nem lehet! … … ez mondhatatlan… ez maga A LÉT… az AGAPÉ… Ami Őrőkké Él, és ha látszólag meg is hal, mint az ember és világa, mindig újjászületik: … mint Főnix, porából feltör a LÉT! … azaz újra és újra megszületik a Krisztusi minőség, előbb-utóbb mindenben és mindenkiben! Így bár a nap eltelt, időnk elmúlt, életünk is véget ér itt egyszer, Létünk mégis Örökkétaró LÉTezés, mert - mint akkor a Földön Jézus - feltámad, újra Éled bennünk a Szeretet, a Krisztusi Minőség, hiszen Isten bennünk is Örökké ÉL…! ********Feltámadásoddal Te se várj halálodig! – Kedves Olvasó! ******* Szerző: Szabó László Béla |
Hozzászólások |
|