clown: Vers az elmúlásról


„Édes illatú, szarvasbőr gyeplőt szorítva
vágtatunk ketten erdőben s bozótvilágokban.
Körülöttünk patakká olvad a hideg hó,
s jégcsapként fagy meg szívűnk a vadon hideg leheletétől.
Egyikünk elesik s nem kel fel többé soha.
Arcunk s tetteink szép lassan feledésbe merülnek.
Elhullnak azok is kik mélyen, tudatlanul, őrizték feltámadásunk titkát.
Temetés nem lesz, csak hó és jég.
Könnycsepp sem, mely hóvirágunkat éltetné.”

Hozzászólások