Kuti Csongor: Október
Mintha csak bennem léteznél:
magamba zártalak.
Mint barlang titkos csendjét
és föld a belehasított sírokat.
Magamba zártalak,
s magam köréd. Kettős börtön:
végtelen űr és csillagrács sorok.
Köztük lelkem kiverten,
vak pillangóként csapong.
|