KIS TAMÁS
tamas.kis@graboplast.hu

Tisztelt Olvasó!
Szenvedélyesen szeretem az ókori görög, római tragédiákat és sajnálom, hogy olyan kevés mű maradt fenn teljes egészében. A tragédia olvasásának élményét szerettem volna többször átélni. Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálkozom az írással. Célom volt, hogy az eredetiekkel minél inkább megegyező műveket írjak. Szolgai módon kívántam utánozni a nagyok műveit. Az egyezést a témaválasztásban, stílusban, nyelvezetben, de legfőképp a hangulatban akartam megvalósítani. Műveim nagy része a nagy Dionüsziákon megrendezett drámaversenyek mintájára tematikailag összefüggő, három tragédiából és egy szatírjátékból álló tetralógiát alkot (akárcsak Aiszkhülosz Oreszteia című fennmaradt trilógiája) felidézve az ókori versenyek hangulatát.
A megformálandó alakok és történetek kiválasztásában két szempont vezérelt. Először is olyan mitológiai alakokról kívántam írni, akik mellékszereplői a klasszikus tragédiáknak és általában negatív szereplők (Bűnös asszonyok). A negatív szereplők tetteit olyan szempontból próbáltam bemutatni, hogy a mítoszon nem változtatva, bűneiket nem letagadva, esetleg pozitív hőssé váljanak (tragikus nagyság).
Másodszor a klasszikusok által megírt tragédiákat kívántam újraírni (Trakhiszi nők, Trójai nők, Danaidák), Senecát követve. Esetleg ugyanazt a történetet más szereplő nézőpontjából átélni (Klütaimnésztra, Megara).
Némelyik tragédiám megírásához egy fennmaradt ókori alkotás szolgáltatta az ihletet (Ovidius: Átváltozások, Homérosz: Iliász, Bűnös asszonyok: i.sz. II. sz-i római falfestmény). Más műveim pedig meglévő tragédiák előjátékainak tekinthetők (Iokaszté, Antigoné, Agamemnon).
Az ókorban ismeretlen volt a plágium fogalma, remélem engem sem ér ez a vád. A tragédiák által keltett érzéseket (pl.: katarzis) szerettem volna reprodukálni, valamint az elveszett rengeteg tragédiát (Szophoklész száznál több műve) "megtalálni". A hitelesség kedvéért a ránk maradt kevés mű motívumait igyekeztem felhasználni saját műveimben, minél kevésbé alkalmazva új elemeket. Az eltéréseket elsősorban az erkölcsi mondanivaló szintjén hagytam meg.