Szegedi Nóra háza

szedira@freemail.hu

Születtem 1981 július harmadikán. Édesanyám és Édesapám legnagyobb örömére, mert három bátyám után én végre életben maradtam. Anyai nagyapám nagy mesélő volt, édesapám úgyszintén. Ennek hatására már általános iskolában írtam meséket, verseket, egy bábszínházi darabbal díjat is nyertünk. Kiváló magyartanáraimnak köszönhetően rajongtam az irodalomért. Édesanyám tizenegy éves koromban meghalt, édesapám újranősült. Bánatomban még többet írtam, és olvastam. Aztán Tapolcára kerültem, a Batsányi János Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola kollégiumába, ahol remek társaság volt, rendszeresen firkantottam színpadi jeleneteket, amikkel a koleszos- és iskolai közönség előtt léptünk fel. Mellette folyamatosan jártam szavaló-, szépkiejtési- és helyesírási versenyekre. Tagja voltam a kollégiumi- és iskolaújság szerkesztőségének. Nem voltam túl jó kislány, apukám és a legjobb barátnőm anyukája a kollégiumvezetői szoba előtt sokat vártak együtt. Érettségi után még két évet Tapolcán töltöttem, idegenforgalmi menedzsernek tanultam, de nyelvvizsga hiányában záróvizsgát nem tettem. Aztán még pár iskolát elkezdtem, de egyiket sem fejeztem be. Közben diákmunkával kerestem pénzt, voltam nyomdában, postán, benzinkúton, sőt dolgoztam vízimentőként. 2000-ben bekerültem a Veszprémi Indexhez, csupa fiatal és lelkes értelmiségi közé, akik jókedvükben létrehoztak egy netes újságot. Nagyon sokat tanultam tőlük, velük, mellettük, nagyban segített, hogy hittek bennem, abban, hogy van bennem valami. Még akkor is, amikor Pestre mentem világot látni - a Forrai Magániskolába jártam intézményi kommunikátor szakra. Itt neves újságírók és kommunikációs szakemberek tanítottak minket, akiktől szintén kaptam bíztatást, de kritikát is a hanyagságom és szétszórtságom miatt.

Aztán az iskola befejezése előtt fél évvel bekerültem a veszprémi Rádió 1-hez menedzser asszisztensnek. Hazajöttem, és élveztem a rádiós hétköznapokat, a műsorvezetők és hírszerkesztők lendülete rám is átragadt. Nagyon vidám időszak volt addig, amíg anyai Nagyanyám - aki tulajdonképpen felnevelt - rákos nem lett. Ekkor már a nyomtatott sajtóban is dolgoztam, nyertem reklámszövegírói versenyt, úgymond élettársi viszonyban éltem. A Nagyi betegsége mindent megváltoztatott, úgy döntöttem mellette leszek, ameddig tudok, mert ha nem, azt egész életemben bánni fogom. Közel három hónapig ápoltam otthon, közben felerősödött az ezoterikus érdeklődésem, átrendeződött a világképem. 2005 áprilisában a világ egyik legjobb asszonya távozott el örökre, és akkor megszületett az új Énem. Közben már ment a sorozatom - amiből az a könyv lett - a veszprémi indexen, aztán az egyik cikkemért a MÚOSZ dr. Szegő Tamás Alapítvány kuratóriuma különdíjban részesített. Jelenleg - mint a korosztályomban elég sokan - munkanélküli vagyok, de nem munka nélkül. Remélem, mire ez a könyv megjelenik, ez a mondat érvényét veszti...

Megrendelhető

Nézzen bele!

Szegedi Nóra: Vénusz-dombi mesék - regény, 180 oldal, cérnafűzve, magyar nyelvű, 2100 Ft
Fotók: Czoma Csaba. A kötetet szerkesztette: Hidy Tamás. Tervezte és tördelte: Mikes Vivien. Képfeldolgozás: Quart Express. Korrektorok: Herendi Anna, Timár Krisztina. ISBN 963 229 273 1
A megrendeléshez küldjön egy e-mailt a szerző címére (szedira@freemail.hu).