Bohém kabaréból nyúlik át a füst ernyedt kezeivel az óceán fölött és simogatja meg az őrülten tekeregve imádkozót, akihez az univerzum szól a szaxofonból. A rajta átbukfencező fénysugár már a népes rétet borítja be, az üvöltés messze hallik az úton. Kicsi vagyok. Kinyitom az ajtót. (Ez még a fele sem volt annak, ami eddig bejött.)